Hát nem.... Legalábbis nagyon keveset terem. Egy tálra tüllanyagot feszítettem, rászórtam egy nagy maréknyi illatos rózsaszirmot, és rátettem egy forrásban lévő vízzel teli tálat, amit időnként kicseréltem. Fél órát bírtam várni és akkor nagy érdeklődéssel szinte letéptem az anyagot a tálról, hogy lássam a végeredményt....
Két csepp, de közelebb vagyok a valósághoz, ha azt mondom, másfél csepp olaj volt a tálban... Kérdezte is a párom, hogy keressünk-e neki valami tárolóedényt... Nem figyeltem az élcelődésére, hanem elvágtattam a fürdőszobába és az arcomra kentem az olajat. Nézegettem egy darabig, hátha csodálatos változások történnek, és újra húszéves leszek, de nem. Még csak rózsaillatú sem lettem, ellentétben a lakással. Szóval erre nagyon jó volt ez a felfedezés: levegőillatosítónak jobbat sem lehet kívánni, finom rózsaillat mindenhol -kivéve rajtam-, sehol egy szintetikus anyag! A következő terv a rózsaecet készítése!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése